Ő hozta a szuper evőeszközeit, én meg a saját mindenféléimet.
A kipakolásnál Ő mindenképpen előnyben volt, mivel csak egyfélét árul, aminek megvan a jól bejáratott helye, tárolója, én meg másfél óráig csak pakoltam, pakoltam, átrendeztem, és ismét átrendeztem.
Út közben kiderült, hogy tulajdonképpen kicsi lesz az asztal kettőnknek, sőt, még a pótasztallal is kicsi lesz a hely, így a nyitható szék is átváltozott pakolóhellyé :)
 |
| A kitűzőtartóm és a gyöngyékszer-szettek már csak a székre fértek. |
 |
| Apolka pöttyös terítője abszolút vonzotta a tekintetet. |
A nap folyamán sok kedves emberrel találkoztunk, jókat beszélgettünk, és közben dagonyáztuk a sarat :)
A füvön árusítottunk, ami napok óta ázott már a nagy esők miatt, így amikor elkezdtük taposni, préselődött ki a víz a földből, mint ha nedves szivacson lépkedtünk volna.
 |
| Minden volt, mint a jó boltban... :) |
 |
| Ritka időszak: süt a nap! Ilyenkor lekerült a ponyva... |
5 óra körül kezdtünk összepakolni, nagyjából addig tartottak a programok és akkor elkezdett megfogyatkozni a nézelődő-vásárló sereg is.
Sok kedves tárgy talált gazdára: a top kedvenc az üveglencsés medálos nyaklánc, gyűrű és fülbevaló lett (amit itt még nem is mutattam, öreg hiba, pótolom lassan :)) de hajpánt is kelt el, meg tűpárna csészében, kitűzők és persze szamócás kulcstartók, ha már szamócás vásár volt :)
A szervezőnek köszönöm a lehetőséget, Apolkának az asztalt és a társaságot, Lacimnak pedig a támogatást, az egész napos segítséget :)
A vásárlóknak a vásárlást, a látogatóknak a nézelődést, Nektek pedig a bejegyzés olvasását! :)
Ui: csak azért jegyzem fel, hogy megmaradjon valahol leírva is: 2013. június elsején téli magasszárú csizmában és téli kabátban mentem el a vásárba! Hihetetlen ez az időjárás...
