Megjártuk

Varrott cégérrel :)

Az első napi kipakolás

... a Széna vagy Szalma fesztivált, Lakitelek- Tőserdőn.

Szombat reggel mentünk le, kb másfél óra kipakolás után már jöttek is az első érdeklődők, vásárlók.
És ez aztán így is volt kb 12ig, amikor jött egy hosszabb "pangás", kb 4-ig szinte alig volt nézelődő.
De estére igen sokan lettek, ami köszönhető volt a nagyszerű szervezésnek, a jó programoknak, meg persze a jó időnek is.

Szombat este fél 12-kor indultunk haza éjszaka, hogy aztán másnap korán reggel némi alvás (és 5 új nyaklánc gyors elkészítése után) ismét belevágjunk a fesztivál sűrejébe.













Bele is csaptunk a lecsóba a kenyérlángosba, amit a szomszédban sütöttek Istvánék. Becsületkasszás kenyérlángososok, egy csodaszép mobil kemencében sütik a helyben dagasztott tésztát. Nagyon finom és a készítők meg igazán jópofa, kedves emberek.

A gyerekek fel is ülhettek a mobilkemence "bakjára"

 Vasárnap talán még nagyobb mozgás volt, mint szombaton, amin kicsit meg is lepődtünk.

Sok szép holmim lelt új tulajdonosra, és nagyon jó érzés volt, hogy utána sok emberen láttam ott a fesztiválon az általam készített dolgokat.
Nyakláncok szatyrok "szaladoztak" velem szembe...
Sőőőt... A két héttel ezelőtti Lovasnapokon tőlem vásárolt baglyos szatyorral is volt szerencsém találkozni!
Ez olyan, de olyan jó érzés.... :)

llyen pillanatokat elcsípni... maga a csoda...
A kislány anyukája magának vette a szatyrot, de a kishölgy rögtön lecsapott rá...

Leginkább a hölgyek voltak a nézelődők, vásárlók

A második napi kirakodás

A két napot szinte végig beszélgettük, mindig jöttek ismerősök, vagy kedves, beszélgetős vásárlók, volt olyan, hogy két órán át nem jutottam el a mosdóba sem, mert mindig jött valaki, akivel beszélgetésbe elegyedtem.
Nagyon jól esett, hogy többen jöttek el Kecskemétről csak amiatt, hogy tudták, mi is ott leszünk.
Nekik külön köszönet! :)

Vasárnap este 9-től volt L'art pour l'art ingyenes előadás, arra sokan eljöttek, viszont mikor elkezdődött a műsor, a nézelődők egyszercsak eltűntek. :)
Utána lassan elkezdtünk szedelőzködni, kicsit beszélgettünk még a szervezőkkel, kicsit beszélgettünk még a szomszéd árusokkal, a fiúk feltolták a dombon egy udvarba a mobil kemencét (négyen, és még így is kiszuszogósodtak) és fél 11 körül hazaindultunk.
Fáradtan, de mosolygósan, megelégedetten...