... egy esős nap után.Hát mit mondjak... a tapasztalat egyrészről pozitív, másrészről meg legszívesebben úgy be
Mert persze, a kerékpáros az ugye nem is élőlény... főként nem a közlekedésben teljes értékű emberi személy!
Nyugodtan le lehet csapni sárral, sőt illik rágyorsítani is mellette, hogy az egyébként szelíd pocsolya biztosan bokától-tokáig beborítsa a bicikli "sofőrjét."
Külön köszönet a nagy, új fehér városi terepjáróval közlekedő fiatal(os) szőke hölgynek (és még nem igazak a sztereotípiák), aki egyrészt leszorított egy rendesen széles úton és még bele is gázolt kb. 70-nel a mellettem lévő óriáspocsolyába!
Csak így tovább!
Ja, majd elfelejtettem... a pozitív része:
nagyon, nagyon jó illatok vannak eső után!
Ázott aszfalt és földillat, vizes növények és a mindenhonnan "feltörekvő" pára csodálatos illata.
A felhők között kikandikáló nap, ami néha csak másodpercekig, de szinte Istentől való szeretettel simogatja a megfáradt, utcai
