Másodszor pedig BÚÉK magamnak... :)
Komolyan mondom, minden új év olyan kicsit, mint egy új élet kezdete.
Mint ha az ember egy kicsit maga mögött hagyná a régi, a tavalyi énjét, a szokásait, a berögződéseit...
Tényleg, talán egy kicsit magam is elhiszem, amikor december 31-én éjfél előtt arra gondolok, hogy igen, most már biztosan frissebb/jókedvűbb/jólöltözöttebb/kitartóbb/sportosabb/optimistább/céltudatosabb/vékonyabb/sikeresebb (a kívánt állapot aláhúzandó :)) leszek.
Miért is lenne lehetetlen? Hiszen jön az új év!
Hozhat talán valami újat, nem igaz?
Dehogynem! Ebben olyan biztos vagyok, mint abban, hogy ez az utolsó korty pezsgő már nem árthat meg....
... és a következő sem...
Műsor vége... hírzárlat...
Aztán pedig jön a január elsejei ébredés...
Nyűgösen, fáradtan, túl vagy kialvatlanul...
És a csini, csajos ruci helyett jó lesz a fotelba dobott macinaci, végül is az a legkényelmesebb...
Sport?Ki?ÉÉÉÉÉNNNNNNNNNNNNNNNN?????????????
Ezt meg ki találta ki?
SMINK? Itthonra? Minek? ... Máshova?Azt pláne minek? Hát érdekel engem mások véleménye?
(Na jó, úgyszólván nagyon is, de nem a január elsejei kábulatban...)
Optimizmus? Az meg már mi?Valami hülye betegség??? Csak nem elkaptam valamit???
Be kell magam oltatni... szent ég, már köhögök is...
Hányingerem is van... anyám!
Jut eszembe...
Idéntől nem is vagyok hipochonder...
BÚÉK tehát, és fel a fejjel, ez az év is el fog telni :)
