Hol van már a tavalyi március 15?

Kiskunhalasi Magyarok Vására 2014.

Hamarosan eljön március 15.
Ezért egy kis visszaemlékezőt hoztam a tavalyi március 15-i, kiskunhalasi Magyarok Vásáráról...







Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)

Vásári forgatagok kulisszatitkai

Mikebudán Majálisozás

Jászberényben Magyarok Vására

Húsvét előtt Lajosmizsén

Tőserdőben Széna vagy Szalma

Azért a vásárok baromi fárasztóak ám... bár ez elsőre nem így tűnik.
Mit lát a vevő, nézelődő?
A kézműves csak ott áll (ül) és úgy keresi a pénzt, hogy a helyébe jönnek, csupa móka és kacagás, jó idő van, és ingyen meg lehet hallgatni és nézni az összes előadást... a sör folyik, a kürtöskalácsos biztos minden elrontott darabot átad a többi árusnak, ja és amúgy is, mindenki vidám és becsületes nagymagyar...

A valóságban:
A vásár előtti napon bepakolás: mindent átnézni, az eladni való dolgokon kívül az adminisztrációs dolgok, "szervízdolgok" és magán jellegűek is meglegyenek. (gondolj itt a fájdalomcsillapítótól kedve az ivóvízen át a nyugtatömbre)
Este ájultan berogyni az ágyba, hogy aztán hajnalban kelhessünk.
Időben érkezni, bármilyen messze is legyen a helyszín, mivel sokszor érkezési sorrendes a helyfoglalás;de ahol nem az, ott is ki kell mindent pakolni, mire az első vevők megérkeznek. (Ez az én esetemben kb. másfél óra.)

Hajnalban hideg van, és párás a levegő, és még alig látunk az álmosságtól.
Éhesek még nem vagyunk, pedig jobban tennénk, ha ennénk, mert a délelőtti vevőrohamban nem lesz idő enni!
Vásáronként változó a holtidő, de általában dél és 3 közé tehető, ekkor lehet(ne) enni és pihenni...
Jellemzően a dögmeleg sátor alatt punnyad a kézműves a holtidőben, az innivalója már meleg, a kaját majszolgatja unalmában (meg hogy ne romoljon meg a melegben), és bár senki nem nézelődik, a sátrat nem lehet otthagyni őrizetlenül, mert azért ki tudja, na... csak Magyarországon vagyunk!

Ja, a félreértések elkerülése érdekében: attól, hogy árusítasz, a WC ugyanúgy fizetős, az étel-ital ugyanannyira (nagyon) drága, és a kosz csak gyűlik a lábadon (is), mivel a legtöbbször a nyomós kúton kívül nincs víz...

Naszóval, 3 felé elkezdenek a kipihent turisták szállingózni, és mire felocsúdsz a délutáni pangásból, máris ott tolongnak és figyelhetsz, hogy valaki itt a piros, hol a pirosozik-e a termékeiddel...
Célszerű nem egyedül lenni ilyenkor, csúcsidőszakban, mert az, hogy 3 embernek válaszolj egyszerre, kettőnek mindeközben  megmutass valamit, visszaadj jól a pénzből, ja és a kedvencem, hogy mindeközben hiánytalanul kitöltött nyugtát adj: na ez nem egy embernek való feladat. Ja, és persze figyeld az apró termetű gyanús emberkéket, hogy nem visznek-e el valamit fizetés nélkül vagy éppen nem fogdossák szutykos kézzel a hófehér textiltáskákat...

Délután 3 és 8 között se inni, se enni, se pisilni nincs idő.
Estére, mikor már semmilyen cipő sem kényelmes (neked sem), azt látod, hogy a többi árus üveges szemmel és mezítláb próbál a toppon lenni.
Már nagyon várjuk a végét...

És akkor megjönnek a szúnyogok...
Egész napos izzadt testünk, elgémberedett végtagjaink, vízhólyagos sarkunk után már csak a vérszívók hiányoznak... És persze ilyenkor már érdemes reflektorozni, mivel amúgy a vevők nem látnák az árudat, szóval rovarok célpontjává válunk...

10 óra felé még beesik néhány utolsó vásárló, gyakorlatilag sötétben tapogatással kiválasztanak ezt-azt, mivel elfelejtettek anyunak/huginak/maguknak venni valamit. Ja, és ilyenkor mindig jön minimum 1 ismerős, aki még beugrott meglátogatni, mert annyira kíváncsi a dolgaidra. Beszél, beszél, beszél... Nem is értem, miért nem nappal jött, mikor unatkoztunk? :)
Ha ismerős nincs, akkor a szomszéd jön, mivel Ő 3 perc alatt összepakolta a cuccát és ráér beszélgetni, csupa olyan témáról, ami nem érdekel, de azért illik odafigyelni.
Úgyhogy az összepakolás még kapkodva is minimum másfél óra+sátorbontás.
Mindeközben leszáll az esti pára, így mindened csupa nedvesség, ezért kitalálhatod, hol fogod megszárítani nyomtalanul a szép, kidolgozott kézműves portékádat, hogy eladható maradjon...

A nap végén (éjfél körül) beesünk az autóba, hót' szutykosan, és azt emlegetjük, hogy olyan ez, mint egy iskolai nyári tábor (néha elhangzik a cigányélet szó is). Ismeretlenek közé érkezel meg reggel, frissen, üdén, várakozóan, a végén pedig még a vécésnéni is ismerős, a közös élmények összekovácsolnak mindenkivel (mindenkinek koszos a lába, viszket a szúnyogcsípés, és a méregdrága kürtöskalács illatát szagolgattuk egész nap...)

Ja, és míg el nem felejtem: az, hogy beesel egy vásárba és 10 egész percig hallgatod a furcsa hangzású népdalokat és ismeretlen hangszerekkel kísért balkáni és/vagy alternatív dalokat, az nem teljesen ugyanaz, mint reggel 9-től ezt hallgatni este 9-ig. A legjobb az egy órás dobolóegyüttes, aki persze az ebéd utáni sziesztaidőre van odahívva, hogy ha véletlen tudnál aludni a sátrad tövében egy laticeren, akkor se tudj, hanem széthasadjon a fejed a néha halk, néha erősödő dobhangtól...
A végén már úgy unod, és úgy idegesít, hogy hajlamod van elküldeni a csodás alternatív együtteseket a bánatba...

... és végre itt a nap vége, kb éjfél, el lehet indulni haza, ami általában minimum 1 óra autóút.
Szerencséd van, nem ütöttél el sem embert sem állatot útközben (pedig, mivel nagyon fáradt vagy, ez csak a szerencsén múlott) és megérkezel az otthonodba, beviszed a cucc egy részét, amitől a nappalid úgy néz ki, mint amit felrobbantottak, és maradék jártányi erődet összeszedve arra gondolsz: milyen szép is ez a vásározós kézműves élet... bár most nem érzed, de téged igenis BOLDOGGÁ tesz, hogy abból élsz, amit szeretsz csinálni...
Majd mielőtt nagyon boldog lennél, rájössz, hogy  k é t n a p o s  vásárra váltottál helyet...
Gyors, laza káromkodás és az egész kezdődik elölről. :)

Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)

VarázsPárna- de mi van benne?

A VarázsPárnát sokan találjátok jó ötletnek, ha kisgyermekek ajándékozásáról van szó.
Egyrészt, teljesen gyermekbarát és biztonságos, másrészt, szép színes és végül, de nem utolsósorban a gyermek több képességét is fejleszti, "okosítja", ha úgy tetszik a csöppségeket.
Tudjátok mi a legjobb része?
Mikor megformázom a VarázsPárnába rejtett figuákat. Igen, a prototípusok után gyorsan rájöttem, hogy normális figurákat szinte sehol sem lehet bele kapni, így jobban járok, ha én készítem őket Fimóból.
Nem könnyű feladat, elég aprólékos is, de a végeredményt imádom!!!
Persze, nem mind a 24 figura SK, de azért nagy része igen!

VarázsPárna műanyaggal vagy lencsével töltve

Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)

A karácsony, ahogy én láttam

Karácsonyi SzilvaDekor alkotások.

Karácsony előtt mindig nagyon sok a munka, a teendő, ez nem csak a munka terén, de a családi kötelességek terén is így van.
Mindenki rohan, mindenki agyal, de ez így is van jól, hiszen a Karácsonyt a legtökéletesebbre szeretnénk varázsolni!
Én a magam részéről azzal tudok segíteni, hogy megvalósítom az egyedi elképzeléseket, amik a megrendelők fejéből pattannak ki, vagy ha semmi ötletük nincs, segítek már a megálmodásnál is.
Ez egy nagyon hálás feladat, bár nem mindig érkezik visszajelzés, én még is tudom, hogy mindenki örül!
Márpedig azért, mert ezeken az ajándékokon látszik, hogy nem "egy a sok közül".
Mert amikor megrendelték, beszerezték, akkor (is) a megajándékozott volt a főszereplő!
Szerintem ez a lényeg: NEM a karácsony a főszereplő, hanem a megajándékozott.

Sokan jönnek kézműves vásárba ajándékot beszerezni. Hozzám is ellátogattatok páran! :)

Karácsony minden évben van. Szeretettel és örömmel töltött ünnep viszont csak akkor, ha teszünk érte. Ki így, ki úgy.







Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)

Varázslatos kis hely a közelben

Falunap Felsőlajoson

Felsőlajos nincs túl messze Kecskeméttől, Pestre tartva sokan el is haladunk mellette, de mivel zsákfalu (azt hiszem) így bemenni csak azok szoktak, akik céllal mennek oda.
Pedig egy kis gyöngyszem! Rendben tartott kis falusi utcák, gyönyörű parkocska na és milyen kedves emberek! Vendégszeretetből ötöst kapnak!
Egy kiállításon voltam ott a Falunap alkalmából, a helyi Művelődési Házban.
Lilla néni, a szervező egy csodás hölgy, és minden segítője azon volt végig, hogy jól érezzék magukat a falu vendégei.
Köszönjük!







Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)

Csatos, cipzáras, mágneszáras...

Kozmetikai táska, csatos tárca, ajándékátadó boríték.

Sokféle neszesszer, néhány pénztárca, ajándékkártya átadó kis borítéktárca... annyiféle szép textil és még mennyi van a Műhelykémben! Mostanában azt szoktam mondani, hogy megesznek az anyagok...
Muszáj vagyok megelőzni őket és megennivarrni...







Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)