 |
| Mikebudán Majálisozás |
 |
| Jászberényben Magyarok Vására |
 |
| Húsvét előtt Lajosmizsén |
 |
| Tőserdőben Széna vagy Szalma |
Mit lát a vevő, nézelődő?
A kézműves csak ott áll (ül) és úgy keresi a pénzt, hogy a helyébe jönnek, csupa móka és kacagás, jó idő van, és ingyen meg lehet hallgatni és nézni az összes előadást... a sör folyik, a kürtöskalácsos biztos minden elrontott darabot átad a többi árusnak, ja és amúgy is, mindenki vidám és becsületes nagymagyar...
A valóságban:
A vásár előtti napon bepakolás: mindent átnézni, az eladni való dolgokon kívül az adminisztrációs dolgok, "szervízdolgok" és magán jellegűek is meglegyenek. (gondolj itt a fájdalomcsillapítótól kedve az ivóvízen át a nyugtatömbre)
Este ájultan berogyni az ágyba, hogy aztán hajnalban kelhessünk.
Időben érkezni, bármilyen messze is legyen a helyszín, mivel sokszor érkezési sorrendes a helyfoglalás;de ahol nem az, ott is ki kell mindent pakolni, mire az első vevők megérkeznek. (Ez az én esetemben kb. másfél óra.)
Hajnalban hideg van, és párás a levegő, és még alig látunk az álmosságtól.
Éhesek még nem vagyunk, pedig jobban tennénk, ha ennénk, mert a délelőtti vevőrohamban nem lesz idő enni!
Vásáronként változó a holtidő, de általában dél és 3 közé tehető, ekkor lehet(ne) enni és pihenni...
Jellemzően a dögmeleg sátor alatt punnyad a kézműves a holtidőben, az innivalója már meleg, a kaját majszolgatja unalmában (meg hogy ne romoljon meg a melegben), és bár senki nem nézelődik, a sátrat nem lehet otthagyni őrizetlenül, mert azért ki tudja, na... csak Magyarországon vagyunk!
Ja, a félreértések elkerülése érdekében: attól, hogy árusítasz, a WC ugyanúgy fizetős, az étel-ital ugyanannyira (nagyon) drága, és a kosz csak gyűlik a lábadon (is), mivel a legtöbbször a nyomós kúton kívül nincs víz...
Naszóval, 3 felé elkezdenek a kipihent turisták szállingózni, és mire felocsúdsz a délutáni pangásból, máris ott tolongnak és figyelhetsz, hogy valaki itt a piros, hol a pirosozik-e a termékeiddel...
Célszerű nem egyedül lenni ilyenkor, csúcsidőszakban, mert az, hogy 3 embernek válaszolj egyszerre, kettőnek mindeközben megmutass valamit, visszaadj jól a pénzből, ja és a kedvencem, hogy mindeközben hiánytalanul kitöltött nyugtát adj: na ez nem egy embernek való feladat. Ja, és persze figyeld az apró termetű gyanús emberkéket, hogy nem visznek-e el valamit fizetés nélkül vagy éppen nem fogdossák szutykos kézzel a hófehér textiltáskákat...
Délután 3 és 8 között se inni, se enni, se pisilni nincs idő.
Estére, mikor már semmilyen cipő sem kényelmes (neked sem), azt látod, hogy a többi árus üveges szemmel és mezítláb próbál a toppon lenni.
Már nagyon várjuk a végét...
És akkor megjönnek a szúnyogok...
Egész napos izzadt testünk, elgémberedett végtagjaink, vízhólyagos sarkunk után már csak a vérszívók hiányoznak... És persze ilyenkor már érdemes reflektorozni, mivel amúgy a vevők nem látnák az árudat, szóval rovarok célpontjává válunk...
10 óra felé még beesik néhány utolsó vásárló, gyakorlatilag sötétben tapogatással kiválasztanak ezt-azt, mivel elfelejtettek anyunak/huginak/maguknak venni valamit. Ja, és ilyenkor mindig jön minimum 1 ismerős, aki még beugrott meglátogatni, mert annyira kíváncsi a dolgaidra. Beszél, beszél, beszél... Nem is értem, miért nem nappal jött, mikor unatkoztunk? :)
Ha ismerős nincs, akkor a szomszéd jön, mivel Ő 3 perc alatt összepakolta a cuccát és ráér beszélgetni, csupa olyan témáról, ami nem érdekel, de azért illik odafigyelni.
Úgyhogy az összepakolás még kapkodva is minimum másfél óra+sátorbontás.
Mindeközben leszáll az esti pára, így mindened csupa nedvesség, ezért kitalálhatod, hol fogod megszárítani nyomtalanul a szép, kidolgozott kézműves portékádat, hogy eladható maradjon...
A nap végén (éjfél körül) beesünk az autóba, hót' szutykosan, és azt emlegetjük, hogy olyan ez, mint egy iskolai nyári tábor (néha elhangzik a cigányélet szó is). Ismeretlenek közé érkezel meg reggel, frissen, üdén, várakozóan, a végén pedig még a vécésnéni is ismerős, a közös élmények összekovácsolnak mindenkivel (mindenkinek koszos a lába, viszket a szúnyogcsípés, és a méregdrága kürtöskalács illatát szagolgattuk egész nap...)
Ja, és míg el nem felejtem: az, hogy beesel egy vásárba és 10 egész percig hallgatod a furcsa hangzású népdalokat és ismeretlen hangszerekkel kísért balkáni és/vagy alternatív dalokat, az nem teljesen ugyanaz, mint reggel 9-től ezt hallgatni este 9-ig. A legjobb az egy órás dobolóegyüttes, aki persze az ebéd utáni sziesztaidőre van odahívva, hogy ha véletlen tudnál aludni a sátrad tövében egy laticeren, akkor se tudj, hanem széthasadjon a fejed a néha halk, néha erősödő dobhangtól...
A végén már úgy unod, és úgy idegesít, hogy hajlamod van elküldeni a csodás alternatív együtteseket a bánatba...
... és végre itt a nap vége, kb éjfél, el lehet indulni haza, ami általában minimum 1 óra autóút.
Szerencséd van, nem ütöttél el sem embert sem állatot útközben (pedig, mivel nagyon fáradt vagy, ez csak a szerencsén múlott) és megérkezel az otthonodba, beviszed a cucc egy részét, amitől a nappalid úgy néz ki, mint amit felrobbantottak, és maradék jártányi erődet összeszedve arra gondolsz: milyen szép is ez a vásározós kézműves élet... bár most nem érzed, de téged igenis BOLDOGGÁ tesz, hogy abból élsz, amit szeretsz csinálni...
Majd mielőtt nagyon boldog lennél, rájössz, hogy k é t n a p o s vásárra váltottál helyet...
Gyors, laza káromkodás és az egész kezdődik elölről. :)
Visszatekintő 2014. sorozat
Úgy gondoltam, az év első fele a tavalyira való visszaemlékezésről fog szólni.
Na persze új érdekességekkel jövök menet közben, de annyi szép dolog készült a Műhelyemben tavaly, hogy kár lenne nem megmutatni itt a blogon.
Összegyűjtöttem őket kollázsokba, így egyszerűbb átnézni őket :)
